Mióta világ a világ azóta két ugyanolyan ember még nem született, még az egypetéjű ikrek sem azonosak. Minden embernek megvan a saját veleszületett rendellenessége, szerzett sérülése, tanult mozgásmintái, elsajátított motorikus képességei. Ha a biológiai és fizikai képességeken túlmegyünk, az értelmi és érzelmi képességek által még inkább szerte ágazóvá válik sokszínűségünk. Ezek alapján nehéz lenne elképzelni, hogy mindenkit ugyanúgy kell tanítani… ezért mondom, hogy nincs szentírás.
,,Egy jó technika létezik, azt KELL csinálni!!!4!!négy”
Ez a mondat jellemzi azokat az oktatókat, akik be vannak szűkülve a saját valóságukba. A megszokás és a komfort érzet arra bíztatja őket, hogy téged ugyanúgy tanítsanak, mint mindenki mást! Hiszen nekik bejött! Ott a sablon, rádhúzza és már kész is a sorozatgyártott lövész.. Csak az a fránya hiányérzet és bizonytalanság ne lenne benned, hogy valami mégsem az igazi.
Itt van témának a lövészet, de beszélhetnénk bármilyen más sportról is.
Ha mindenkit ugyanúgy kellene tanítani és az egyén adottsága nem számítana, akkor nem kellene tehetségkutatni, szűréseket, felméréseket, vizsgálatokat és méréseket végezni. Megfognánk az illetőt oszt jól megtanítanánk…
Mivel szerencsére ez nem ilyen egyszerű, ezért szükség van irányzatokra, nézetekre, különböző szakemberekre, akik máshogy művelik a szakmát és más tapasztalatokon keresztül más következtetésekre jutnak. Ettől sokféle a lövészet, tőlünk, emberektől.
Én még nem tudtam ugyan azzal a technikával megtanítani lőni az 56 kilós fiatal lányt és a 120 kilós negyvenes apukát, viszont mindketten megtanultak lőni, igaz teljesen máshogy.
Mi az, ami szerintem befolyásolja, hogy kit hogyan érdemes tanítani? –
a teljesség igénye nélkül
- testfelépítés, testalkat, testsúly
- életkor
- értelmi képességek
- koordinációs képeségek
- kondicionális képességek
- fegyver típusa, mérete, kezelőszervei
A lövészet eszköz oldala, a fegyver fizikai törvényeken alapszik, tudományosan leírható folyamatok, kiszámítható teljesítmény jellemzi. Bizonyos energiák, paraméterek személyre szabhatóak, de végeredményben nem teljesen átléphetőek a mostani tudásunk szerint.
Szerintem az oktatásokra érkező személyek közti különbségek okán nem elegendő egy technikát ismerni és használni. Persze jó ha tudod, hogy magadnak melyik fegyverrel mi vált be, de…
Ne tekints úgy a tudásodra, mint az egyetlen kőbevésett valóságra!
A technikai repertoárban tudni kell felsorakoztatni különböző fogásokat, praktikákat arra az esetre, ha a lövő keze kisebb-nagyobb, izomzata gyengébb-erősebb, a fegyver méretei változóak stb.
Szóval, amit nekem hozott az élet oktatói tapasztalatként:
- A szakma folyamatosan fejlődik, a fegyverek és az emberek is. Akkor is, ha én nem.
- Az új nem mindig jobb, a régi nem mindig rossz. Tiszteld a múltat!
- Az új nem mindig rossz, a régi nem mindig jobb. Maradj befogadó!
- Aki azt mondja, hogy tudja a tutit, hazudik, akkor is, ha nem tudja magáról. – NINCS TUTI!
Technika van:
ami nem biztonságos – felesleges kockázatvállalás
ami biztonságos, de nem működik – kerülendő
biztonságos és működik – alkalmazható
biztonságos, működik és gyors – célszerű
Tehát, ahogyan senki más nem lehet földön járó lövészisten, úgy én sem vagyok, és nem is játszom el! Elfogadom, hogy van olyan, aki másképp tudja és csinálja, és még működik is neki! Mindez pedig békével tölt el, mert az élet így működik….
…Nincs szentírás…
Kedves oktató kollégák, nézzünk hát magunkba és tegyük fel magunknak a kérdést:
,,Ki vagyok én, hogy eldöntsem, mi jó és mi nem?„
Fogadd szeretettel a Mindful Shooters legfrissebb tartalmait, üdvözöllek az oldalamon!
Kovács Balázs
lövészoktató
